* Az oltatlanok veszélyesek? *

Itt a legördülő menüpontokban próbáljuk összegyűjteni a témához kapcsolódó adatokat, gondolatokat. Az összes írásunkat a „Cikkek„-nél tekintheti meg. Ha javaslata, kritikája van, kérjük küldje el az emailcímünkre! Mi is igyekszünk frissíteni, aktualizálni a kérdéshez kapcsolódó anyagokat.

* 2022. 01. 30. * szerző: MJB PG *

Az adatok:

“A negyedik hullám alkalmával, tehát az elmúlt év szeptember 7-e és az idei év január 3-a között 456 ezer magyar fertőződött meg, akik közül 17 ezren szorultak kórházi kezelésre.

A kórházba kerültek 60 százaléka nem részesült oltásban, 40 százalékuk azonban igen.

1850 személyt kellett intenzív osztályon kezelni, közülük 70 százalék nem volt oltott, és 30 százalék vette fel a vakcinát.

A 456 ezer fertőzöttből 9485 ember hunyt el, ami 2,1 százalékos halálozási arányt jelent, szemben a megelőző hullámokkal, ahol ez az arány majdnem 4 százalék volt.“

(forrás: Dr. Kásler Miklós, az Operatív Törzs vezetője, infostart.hu, 2022. 01. 09.)

Ilyen adatokra vár Magyarország egy éve. Ezekből derül ki, hogy mennyire hatékonyak az oltások. Csak kerekítések nélküli, pontos, és teljes adatokra lenne szükség. A közölt részletek sajnos csak arra jók, hogy felületesen szemlélve azt az érzetet keltsék: „az oltások működnek”. Ez sajnos nem derül ki belőle, viszont az adatok számunkra több kérdést is felvetettek.

Ami kiderül: A járvány léptéke

456.000 fő: a lakosság kb 5 %-a kapta el a Covid19-et ősszel Magyarországon, azaz nagyjából 20 emberből egy.

17.000 fő: a lakosság 0,17 %-a került kórházba Covid19 miatt Magyarországon, azaz nagyjából 500 emberből egy.

1.850 fő: a lakosság 0,019 %-a került az intenzívre Magyarországon, azaz nagyjából 5.000 emberből egy.

9.485 fő: a lakosság 0,097 %-a halt meg Covid19-hez köthetően, azaz nagyjából 1.000 emberből egy. (A Kásler által kiemelt 2,1 % más: ő a fertőzöttek 2,1 %-áról beszél.)

Ami kiderül: A kórházba kerültek átoltottsága:

Tudjuk, hogy a kórházba kerültek 40 %-a volt beoltva. Az összes fertőzött oltottsági arányáról nincsen adatunk, csupán 4 %-ukról: arról a 17 ezerről, akik kórházba kerültek. 

Nem derül ki tehát: A fertőzöttek átoltottsága

A fertőzöttek maradék 96 %-áról (kb. 439.000 fő) nem tudunk meg semmit. Nem derül tehát ki, hogy az oltások mennyiben védenek a fertőzéstől, mennyiben segítettek minket a járvány megállításában. Nem tudjuk meg, hogy az oltatlanok több vagy kevesebb eséllyel betegedtek-e meg, és kell-e őket fertőző veszélyforrásnak tartani?

Szintén nem derül ki: Az áldozatok átoltottsága

A kórházban és intenzíven lévő betegek átoltottságából nem lehet az áldozatok átoltottságára következtetni. Például lehetséges, hogy a kórházban lévő Covid19 betegek 40 %-a oltott ugyan, de az összes áldozat az oltatlanok 60 %-ából kerül ki. Vagy éppen hogy fordítva: mind az oltottak közül kerül ki. 

Ami kiderül: Az intenzívre kerültek oltottsági aránya

2021. őszén az oltatlan lakosság intenzívre kerülési esélye 0,034 % volt (3.801.083 főből 1.295, azaz 3.000 emberből 1). Az oltottaknál ez a szám 0,009 % (6.081.733 főből 555, azaz 10.000 emberből 1). Ebből az adatból szokás kijelenteni, hogy az „oltások hatásosak”, majdnem négyszeresen (0,034 / 0,009 = 3,73). Érdemes szem előtt tartani: ez nem azt jelenti, hogy „ha mindenki beoltotta volna magát, akkor negyedére csökkent volna az intenzívre kerülés, és így a halálozás is.” Igazából nem tudjuk, ez mit jelent. (A mérési módszerekkel külön cikkben foglalkozunk.)

Ami nem derül ki: A súlyos lefolyás elkerülésének esélye

Az intenzíven kezeltek (1.850 fő) a súlyos esetek töredékét takarja, ez a szám még az áldozatok számának (9.485 fő) is kevesebb mint 20 %-a. Szükségünk van a maradék 80 (de inkább 90-95?) % adataira, ha bármit is ki szeretnénk jelenteni a vakcinák hatékonyságáról: csökkentették vagy növelték a súlyos kórházi esetek számát? Tudnunk kell továbbá azt is, hogy az oltások mellékhatásaival hányan kerültek kórházba. (Ezzel külön cikkben foglalkozunk)

Ami nem derül ki: Sikeres volt-e az őszi hullám kezelése?

Dr. Kásler a fertőzöttek kórházba kerülési arányait (2,1 %) hasonlítja össze a korábbi hullámokéval (4%). Ezek alapján gondolhatnánk, hogy az oltásoknak köszönhetően felére csökkent az áldozatok száma. Ez egy olyan soktényezős kérdés, amire ilyen egyszerűen sajnos nem kapunk választ. A KSH adataira (külön cikkben foglalkozunk vele), vagy a lakosságarányos halálozási számokra nézve (2021. ősz: 0,097 %, 2020. ősz: 0,107 %) például éppen nem tűnik olyan rózsásnak a helyzet.

Ami kiderül: Veszélyben volt ősszel az egészségügy?

Magyarországon a járványt segítő szabad intenzív kapacitás kb. 900 férőhelyet jelent, ezt felduzzasztották 1.300-ra. Úgy tűnik, hogy bármilyen megterhelő is lehetett, a négy hónapra eloszló 1.850 ápolttal feleslegesen aggódtunk az összeomlás miatt. 

Ami nem derül ki: Ki milyen oltást kapott, mikor, mennyit, hány évesen, milyen alapbetegséggel, stb?

Nem csak egyéneket, de szakértőket is érdekelhetnek pontosan az adatok. És nem ilyen elnagyoltan, ezek ebben a formában akár veszélyesek is lehetnek. A válaszadás egyszerűségével kecsegtetnek: “az oltás vagy jó vagy nem!” De ez nem feltétlenül igaz. Elképzelhető, hogy néha jó, néha nem. Ami talán életmentő egy 85 éves cukorbetegnek, az lehet hogy felesleges vagy éppen veszélyes egy 20 éves sportolónak.

Felvetett kérdések: Hol halt meg a Covid19 áldozatok 80 (90) %-a, ha nem az intenzíven?

A kérdéssel több cikk is foglalkozik: telex.hu, magyarnemzet.hu. Itt csak annyit tennénk hozzá, hogy szinte bizonyosan vannak az áldozatok között tünetmentesek is, akár tévesen Covid19-hez kötött áldozatok. Ez a mérési módszerünkből fakadó biztonsági tényező miatt van: mindenkit Covid19 áldozatnak számolunk, akinek két hónapon belül volt pozitív tesztje. Ennek oka, hogy a járványhelyzet megfékezéskor az a kisebb baj, ha „túl sok” fertőzöttet mutatunk ki. Kásler adatai alapján felmerül: lehetséges hogy a biztonsági tényezőnk túl nagy?

Felvetett kérdés: Miért nem ismerhetjük meg a fertőzöttek és az áldozatok átoltottsági arányait?

Talán mert az “csökkentené a vakcinákba és a járványügyi intézkedésekbe vetett hitet”? Még az is lehet, hogy az oltakozás ront a helyzetünkön? Meredek feltételezés. Bár van rá példa: Angliában ősszel az oltottak 67 %-ából került ki az áldozatok 75 %-a (ezzel külön cikkben foglalkozunk). Persze könnyen elejét lehet venni itthon az ilyen találgatásoknak: hiánytalanul közzé kell tenni az adatokat.

* 2022. 01. 30. * szerző: MJB *

 A 2021. novemberében megjelent tanulmány a fél évvel korábbi 3. hullám adatait feldolgozva „egyértelműen” bizonyította az összes vakcina hatékonyságát. Ez a kutatás egyedülálló az itthoni adatszolgáltatás terén: országosak, teljes-körűek, a vizsgált időtartomány is kellően tág. Talán csak azért nyilvános, mert igazolni látszik a politikai döntéseket a járványkezelés területén. „A vakcinák működnek, a keletiek éppúgy, mint a nyugatiak.”

Adatok a tanulmányból, a 3. hullámot lefedő időszakról (2021. január 22. – június 10.):

3.740.066 fő kapott két dózis vakcinát: a lakosság 38,5 %-osan átoltott.

13.533 fő hunyt el: a lakosság 0,139 %-a halt meg Covid19-hez köthetően, azaz nagyjából 750 emberből egy.

553 fő oltott áldozat: az összes áldozat 4,086 %-a halt meg teljesen beoltottként. Ha ez a lakosság oltott 38,5 %-ából került volna ki, és az áldozatok maradék 96%-áért az oltatlan lakosság lenne a „felelős”, akkor az a napnál is világosabban jelezné, hogy az oltások hatékonyak. De sajnos nem így van. A tanulmány eredményeiről ugyanis ma már tudjuk: tévesek voltak. A vakcinák nem 90-100%-os hatékonyságúak, ez látható a kórházba kerültek és a fertőzöttek adatain. A kutatás még nemzetközi szinten is „tudományosan nagyon kielégítő” volt, de akkor hol lehet a hiba?

A vizsgált időtartományban. Túl nagy.

2021. január 22. és június 10. között ugyanis az átoltottságban nagy változások történtek, 0%-ról nőtt 38,5%-ra, és a halálesetek időbeni megoszlását ezalatt nem tekinthetjük állandónak. Nézzük meg a fertőzöttségi (zöld) és halálozási (piros) görbéket, hogyan viszonyulnak a teljesen beoltottak (kék) görbéjéhez:

(forrás: ourworldindata.org)

Léptékében kerestem a helyes választ: vajon mekkora átoltottsággal számolhatunk a 3. hullám idején? Ehhez megfelelő közelítésnek tűnik a járványgörbék csúcsánál számított átoltottság, már csak azért is, mert az első szakaszban láthatóan több esetszám történt, mint a leszálló ágban. A második dózis után kialakuló védettség 14 nap, ennyivel korábbi dátumot kell nézünk, mint a csúcsok.)

A fertőzési görbe csúcsánál a lakosság átoltottsága: 3,92 %. A halálozási görbe csúcsánál: 5,45 %. Sokkal reálisabb, ha azt mondjuk: az áldozatok 4 %-a (553 fő oltott) a lakosság 4-5 %-nyi oltott részéből került ki.

Ezek közelítő számok, de jól mutatják: a tanulmányban tévesen számolták a Covid19 áldozatokhoz tartozó 38,5 %-nyi átoltottságot. Ha mondjuk még néhány héttel kitolták volna a vizsgált időtartamot, akkor „még hatékonyabb” vakcinaeredményeket kaptunk volna: pl. a lakosság 50 %-nyi teljesen védett részéből került volna ki nagyjából ugyanannyi (553) oltott áldozat. Itt van tehát egy hiba a kutatásban, és minden következtetésében.

Ebben nem is az az aggasztó, hogy egy tanulmány túloz valamiben. Ez előfordulhat, kizárni nem lehet a hibákat, veszélyes ötlet lenne megpróbálni. Az aggasztó az az, hogy annyi szűrőn ment át ez a kutatás, és sehol nem derült fény a gyengeségére. A sajtó, az utolsó védőbástya is elaludt. A közvéleményben csak egy újabb szalagcím maradt meg: „a vakcinák működnek, bolond aki nem látja”.

Várható politikai, vagy sajtó helyreigazítás? Nem nagyon. A tévedések beismerése most veszélyes, az igazság másodlagos: csökkentené a vakcinákba vetett hitet.

U.I. Érdekesség a tanulmányból. Szükségesnek tartották leírni benne: lehetséges, hogy a vakcinahatékonyság eredményei túlzóak, hiszen „az orvosokkal előfordulhat hogy az oltottak esetében kevésbé hajlamosak Covid19-et diagnosztizálni.”

* 2022. 02. 03. * szerző: MJB *

„A hazai járványadatokon alapuló következtetések szerint egy oltatlan embernél minimum kétszeres a kockázata a megfertőződésnek, és ötszörös a kockázata annak, hogy Covid-19-cel összefüggésben meghaljon.”

2021. novemberében Dr. Oroszi Beatrix (a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjának megbízott igazgatója, tagja a Járványmatematikai Modellező és Epidemiológiai projektcsapatnak, ami tanácsokat ad az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak és így a kormánynak is) nyilvánosságra hozott néhány hazai adatot, amik eléggé meggyőzőnek tűnnek!

Ezek az adatok a „STANDARDIZÁLT” (100.000 főre vetített) módszerrel mutatják be, hogy miket tapasztaltunk a 2021-es őszi hullám során. Ez egy elfogadott módszer, megvannak az előnyei és a hátrányai is. Hogy milyen hátrányok? Nézzük meg a skót hivatalos adatszolgáltatás táblázatát, rögtön világossá válik, hogy mikre gondolok:

A táblázatban zölddel kiemeltem a „STANDARDIZÁLT” eredményeket, azaz hogy 100.000 főre vetítve hány áldozatra lehet számítani. Látható, hogy itt is 4-5-szörös hatékonyságot mutatnak vakcinák, tehát az oltottak jóval kisebb eséllyel halnak meg. Dr. Oroszi grafikonján is nagyon hasonló eredményeket láttunk. Az oltások egyértelműen működnek. Mondhatnánk.

Csakhogy ebből a skót táblázatból jóval több kiderül. Látjuk a konkrét esetszámokat. Kiderül belőlük, hogy a vizsgált négy hét alatt, az őszi hullám csúcsán, az összes áldozatnak több mint 86 %-a oltott volt (432 fő). Ők a lakosság átoltott 71 %-ából kerültek ki. (kb. 3.890.000 fő). Ez azt jelenti: az oltások egyértelműen nem működnek. Sőt, rontanak a halálozási számokon.

Az adatok ilyenfajta elemzése is hivatalosan elfogadott, maga Dr. Oroszi is méltatja. Úgy hívják, hogy „SCREENING” módszer. Összehasonlítását a „STANDARDIZÁLT”-tal külön cikkben elemezzük. Itt most csak arra hívnánk fel a figyelmet, hogy:

• Az ellentmondó adatok nem adhatnak senkinek bizonyosságot. A helyes válasz a kielemzés során csakis a „nem tudjuk”-ban csúcsosodhat ki.
• Az olyan adatszolgáltatással, ami csak az egyik módszer eredményeit mutatja be, vagy a „SCREENING”-et, vagy a „STANDARDIZÁLT”-at, azzal nem tudunk mit kezdeni. Semmiféle bizonyosságra nem vezethetnek minket. Bármit is sugallnak, lehet hogy pont az ellentéte az igaz. Sajnos az adatszolgáltatások döntő többsége ilyen hiányos.

A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy Dr. Oroszi adatszolgáltatása használhatatlan, hiányos. Csakis arra alkalmas, hogy félreértelmezzük, és azt gondoljuk: „az oltások bizonyítottan működnek”. Ez sajnos nem igaz. Ugyanis nem derül ki belőlük semmi.

* 2022. 02. 04. * szerző: MJB *

Egy éve ilyenkor sok cikket olvashattunk a vakcinák hatékonyságáról. “Az oltások működnek!” 2021 első felében ezek a hírek győzték meg szerte a világon emberek millióit, hogy beoltsa magát.

• 2021. január: “…aki megkapja az oltást, annak 95-97 százalék az esélye, hogy nem lesz covidos, és a klinikai tesztek adatai szerint 100 százalék, hogy nem kerül amiatt súlyos állapotban kórházba” * * * (Kemenesi Gábor virológus, Szlávik János főorvos, index.hu, infostart.hu)
• 2021. július: “A jó hír viszont az, hogy ha akár csak kis mennyiségben is, de jelen van a vírus tüskefehérjéje elleni antitest a szervezetben, akkor biztosított a védelem.” * * * (Erdei Anna immunológus – az MTA főtitkárhelyettese, mta.hu)
• 2021. március: “…az oltások hatásosabbak, mint eddig gondoltuk. […] A T-sejtek felveszik a harcot a különböző mutációk ellen.” * * * (amerikai járványügyi hivatal – CDC, napi.hu)

Az ilyen hírek szinte kivétel nélkül „ellenanyag”-méréses kutatásokra hivatkoztak. A mostanra összegyűlt tapasztalatok alapján viszont kiderült: nincs közvetlen kapcsolat a „védettség” és az „antitestek, T- és B-sejtek, stb” mennyisége között.

• 2021. december: “Jelenlegi tudásunk szerint nem lehet megállapítani, hogy pontosan ki tekinthető védettnek, mivel a védettség pontos paraméterei nem ismertek.” * “Önmagában kizárólag immunológiai (antitestes, sejtes) válaszból a védettségre nem lehet következtetni.” * * * (Az MTA hetedik hírlevele, mta.hu * Szekanecz Zoltán, Falus András, Jakab Ferenc, Kulcsár Andrea, tudomany.hu)
• 2021. október: “Azt is megjegyezte, a korábban többet hangoztatott véleményekkel ellentétben az antitestszint nem mutatja meg, hogy ki fog megfertőződni, és ki nem. Az „semmilyen módon nem tudja előrevetítetni a védettséget vagy a védetlenséget” – fogalmazott.” * * * (Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, kardiológus, index.hu)
• 2021. november: “Az alacsony ellenanyagszint nem jelenti azt, hogy valaki nem védett. […] …önmagában a celluláris immunitás és a humorális immunitás [T- és B-sejtes védelem] sem jellemzi a szervezet védettségi állapotát. ” * * * (Dr. Kásler Miklós – az operatív törzs vezetője, telex.hu)

Ezért is változott meg teljesen a kommunikáció. Ma már „csak” a kórházba kerüléstől, súlyos lefolyástól véd az oltás. Legalábbis ott még kimutatható valószínűleg érdemi különbség oltottak és oltatlanok között.

Ez az elbizonytalanodás az ellenanyagmérések területén rendkívül fontos tény.

Két terület alól húzta ki a talajt. Az egyik, hogy mennyire védett egy oltott? A másik, hogy mennyire védett egy betegségen átesett ember? Ugyanolyan meghatározó módszer volt mindkét esetben ez a technológia. És ugyanolyan szakmai kétségeknek kéne felmerülnie mindkét esetben. Ezt látjuk?

A „betegségen átesettek”-nél teljes “beismerést” tapasztalunk: 2022. február 15-től már nem járnak nekik “többletjogok” az oltási kártyával. Ez érthető is lehetne, csakhogy az oltásokba vetett hit meg ezzel ellentétes: egyre csak erősödik. Ez egy érthetetlen kettős mérce. Súlyos, feszültségteremtő tévedés. Magyarországon csak a regisztrált fertőzésen átesettek száma másfél millió. És az omikronnal ez a szám drasztikusan nőni fog. Pontosan mi alapján fosztjuk meg őket alapjogaiktól?

Normális körülmények között a sajtó helyreigazítási hullámba kezdhetne rögtön: „tévesen állítottuk egy tanulmányról, hogy a védettséget igazolja”, stb. Nem kezd. Viszont szinte némán asszisztál a fertőzöttek és oltatlanok megkülönböztetéséhez. Mintha mi se történt volna. Pedig történt.

Az ellenanyagszint méréseken túl persze léteznek egyéb módszerek is az oltások vagy a természetes védettség ellenőrzésére. Itt sajnos főleg titkolózás van, félinformációkkal (néhány ilyen adatszolgáltatást külön kielemzünk). És szinte 100%-os érdektelenség a természetes védettség mérését illetően. Kettős mérce.

Változott hát valami? Az oltatlanokat korlátozó intézkedések egyre szigorodnak szerte Európában. Ez különleges és érthetetlen gondolkozást tükröz:

hiába csökkent le drasztikusan a vakcinák hatékonyságát bizonyító tény, az oltásokba vetett hit egyre csak erősödik.

Szélsőséges nézet, ami mindkét oldalon csak növeli a feszültségeket. Ha jóhiszemű vagyok azt mondom: maradi gondolkozás. Még mindig az egy évvel ezelőtti szakértői álláspontot képviseli, a maga 95-100%-os hatékonysági jóslataival. Persze akkoriban ez még talán érthető is volt: a tudományos nézőpont abban reménykedett, hogy a vírus egy pofonegyszerű dolog tulajdonképpen: “minél több az ellenanyag, annál kevésbé betegszik meg az ember”. Ma már tudjuk, hogy ez nincs így. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vakcinák semmit sem érnek. De azt biztos jelenti, hogy kisebb a szerepük és kevesebb az előnyük, mint gondoltuk.

Ennek a tévedésnek véleményem szerint az az oka, hogy beszűkült szemmel vizsgáltuk a Covid19-et. Azt hittük, mindent eldönt a vírus, és a kis pajzsok ellene. Nos, a kis pajzsok mennyisége nem meghatározó. Talán hamarosan kiderül: a szervezetbe jutó vírusok mennyisége sem sorsdöntő? Ami biztos:

a vakcinák szerepe a járványban korántsem mindent eldöntő kérdés.

Hogy a járvány és a megbetegedés kérdése mennyire összetett, és mekkora kárunk származhat belőle, ha ezt szem elől tévesztjük, azzal külön cikkben foglalkozunk.

* 2022. 02. 04. * szerző: MJB *

“Az oltatlanok veszélyesek?” kérdését érthető aggodalom szüli, mert felmerül, hogy az oltottaknak veszélybe kerülhet a “személyes biztonságához, az egészséghez való alapjoga”. Ezért elkezdtük társadalmunkban kényszeríteni az oltatlanokat, el kívánjuk venni tőlük a “testükkel való rendelkezés alapjogát”. Komoly, rendezetlen, megoldandó társadalmi kérdés, az “alapjogok ütközésének” esete. És szem előtt kell tartanunk azt is: a mostani speciális helyzetben hozott döntésünk ki fog hatni a jövőre is. Melyik alapjog előbbre való?

Amikor a “kényszerítések” drasztikus mezejére lépünk, bizonyítanunk kell azt, hogy ez szükséges és arányos, valamint azt, hogy nincs alternatívánk. Ez jogi és erkölcsi kötelességünk, komoly és sajnos kikerülhetetlen munka. Látnunk kell, hogy amikor a járvány összes problémáját az “oltottság kérdésévé” degradáljuk, akkor a bonyolult feladatnak csupán egy apró részkérdésével foglalkozunk: a járvány tüneti kezelésének egyik módszerével, az oltások hatékonyságával. De már annak biztonságosságával se nagyon.

Ez a fajta szűk szempontból való vizsgálódás rögtön arra vezet minket: “ha itt valaki felelős, hát akkor azok az oltatlanok!” Ez hatalmas hiba. Olyan hiba, ami kizárja az eshetőségét is annak, hogy mélyebben megismerjük a járványt, a kiváltó okokat, globális helyzetet, stb. Ezzel elzárjuk magunkat a helyes válaszoktól is. Ez nem csupán vakcinahatékonysági kérdés. Olvassuk el Peter Selg német pszichiáter rövid könyvét: Valóságértés. Az aktuális járványhelyzethez való hozzáállásunkon, a gondolkodásunk és párbeszédünk színvonalán tud talán javítani!

Fejlődnünk kell. Mert ebben a komplex helyzetben nem csak alapjogi kérdések merülnek fel. Hanem például… mi is a kollektív büntetés? Mi is a diszkrimináció? Ez utóbbiról gyakran hallani, hogy az oltatlanok megkülönböztetése nem diszkrimináció, mert ez a szabad döntésüktől függő állapot. Ha ezt kijelentjük, akkor innentől kezdve nem számíthatjuk diszkriminációnak valakinek a választott vallása miatti megkülönböztetését, de egy nőnek is mondhatjuk nyugodtan: nem vesszük fel, mert mi van, ha szabad döntése okán (mondjuk gyereket akar) megkárosítja a céget? Remélem érthető: csak azt szeretném jelezni, hogy rendkívül bonyolult, sok párbeszédet igénylő társadalmi feladat előtt állunk most, mikor az oltatlanokat kényszeríteni kezdjük. Ezeket a nehéz párbeszédeket nem tudjuk már kikerülni, még akkor se, ha befut egy „minden jelenlegi, sőt jövőbeli variánssal leszámoló” szuperoltás, vagy egy “100 %-os vakcinahatékonysági tanulmány”.

A veszély léptékét pontosan definiálnunk kell, érthető és követhető, ellenőrizhető mutatókhoz kötnünk. Ez demokratikus kötelességünk. Ma pontosan miért van vészhelyzet? A fertőzöttek száma, az átadási ráta miatt? Gondolom önmagában ez nem lehet indok, valószínűleg a betegség mortalitása lehet a fő mérő? Vagy a kórházi ágyak telítettségi arányait nézzük? Kissé aggasztó a jövőnkre nézve, hogy majd két év vészhelyzet után még mindig nincs definiálva, hogy mikor lehet kikiáltani és mikor nem? Az intézkedések bejelentésekor még tisztában voltunk vele, hogy „példátlanok a rendszerváltás óta eltelt harminc év történetében”. De ma már mintha senkit se érdekelne, hogy fél évekre hosszabbítjuk, pedig ez jogosan veti fel a kérdést: most akkor az oltás működik vagy sem? Majd két éve nem élünk demokráciában, és nem tudjuk, pontosan miért. Remélem nem a bulvárhírek pánikkeltő hatásaihoz igazítjuk ezt a társadalmi döntést.

Egészen elképesztő, hogy jelenleg kész tényként tekintünk arra, hogy egy év múlva is vészhelyzet lesz: a novemberi rendelet értelmében akkor rúgjuk ki véglegesen a most csak fizetésnélküli szabadságra küldött oltatlanokat. Akkorra bizonyos lesz minden az oltások hatékonyságát és “alternatíva nélküliségét” illetően? És ha közben elmúlik a vészhelyzet? Azzal már ne is számoljunk? Rendezkedjünk be hosszú távra, hiszen mindenféle bizonyíték vagy magyarázat nélkül már úgyis kezdünk hozzászokni: „a járványok évtizede jön„?

Úgy gondolom, hogy “az oltatlanok veszélyesek-e?” kérdés olyannyira összetett egyéni téren is, hogy képtelenség rá jól válaszolni. A megbetegedésben olyan sok tényező játszik szerepet (táplálkozás, kor, pszichés állapot, immunrendszer, korábbi vagy meglévő betegségek, káros szokások stb.), hogy oltottsági állapota nem tudja egyértelműen definiálni az egyén kórházba kerülésének esélyeit. Lehetne olyan helyzet, de most nem ez van.

Ha mégis ilyen mérésekkel kívánunk most kényszerítéseket igazolni, akkor társadalmilag veszélyes terepre érkeztünk. Mihez kezdjünk az “X-szer védettebb” oltottal, ha “Y-szor veszélyesebb” mennyiségű cukrot eszik meg egy nap? Lehet hogy több eséllyel terheli a kórházainkat? Vagy “Z-szer veszélyesebb másokra”, mert kocsival, és nem pedig busszal jár munkába: szennyezi a levegőjüket? Valóban pontgyűjtő kártyákat akarunk magunknak, hogy megtudjuk: kit kell kirúgni és kit nem? Ki is veszi el pontosan ki elől a kórházi helyeket? A kórház azoknak van fenntartva, akiknek kevés a “büntetőpontjuk”? Ingoványos terep, megválaszolhatatlan kérdések veszélyes erdejébe vezet.

* 2022. 03. 07. * szerző: MJB *

Ez a cikk a Covid19 fertőzöttséggel és a védőoltások kapcsolatával fog foglalkozni.

A 2021-es év elején még úgy reméltük, hogy az oltások 95%-os hatékonysággal megvédenek majd minket a megfertőződéstől. Sokan talán mind a mai napig úgy gondolják, hogy az oltatlanok könnyebben fertőződnek meg, ezzel veszélyeztetik embertársaikat, és általában véve gátolják a járvány megállítását. Érthető, ha úgy hisszük, az ilyen intézkedések ugyanis ezt sugallják:

„Péntek hajnaltól egyáltalán nem kell tesztelniük Angliába érkezve azoknak, akik legalább két koronavírus elleni oltással rendelkeznek. […] A nem teljes körűen beoltottak akkor utazhatnak be, ha az indulás előtti két napban negatív lett a tesztjük, és az érkezés utáni második nap végéig még egy PCR-tesztet is végezniük kell. Ennek a tesztnek az időpontját még az indulás előtt le kell foglalniuk.”

(forrás: 444.hu, 2022. 02. 11.)

“Az átoltottság további növelése és a járvány újabb hullámai elleni védekezés érdekében […] oltatlan személy fertőzésen való átesettség esetén sem lesz jogosult az oltási igazolványra”

(forrás: kormany.hu, 2022. 01. 21.)

A 2021. őszi hullám azonban sok tapasztalattal járult hozzá a tudásunkhoz. A közvélemény talán csak annyit érzékel belőle, hogy finoman, de módosult az „Oltás működik!” eddigi egyszerű üzenete. Ma már hozzá szokás tenni:

„Müller Cecília elmondta, a harmadik oltás felvétele nagy bizonyossággal segít leküzdeni a betegséget, amely enyhébb formában jelentkezik azoknál, akik oltottak.”

(forrás: koronavirus.gov.hu, 2022. 02. 10.)

„Vaccines work. They have played a critical role in breaking the link between infection and severe outcomes” (~Az oltások működnek: meghatározó a szerepük a betegség súlyosbodásának megakadályozásában.)

(forrás: a brit kormány egészségbiztonsági hivatala, ukhsa.blog.gov.uk, 2021. 11. 02.)

Tehát magát a megfertőződést, a megbetegedést már nem emelik ki, ha az oltások előnyeiről van szó.

Szokás még azt is gondolni, hogy az oltatlan Covid19 betegek jobban terjesztik a kórt. Ezt sem tudjuk. Ezen a téren is elbizonytalanítottak minket az elmúlt egy év tapasztalatai:

„Arra egyelőre nincs tudományos evidencia, hogy az oltás mennyiben akadályozza meg a fertőzés továbbadását – mondta Oroszi. Aki az oltás ellenére elkapja a fertőzést, annak ugyanannyi lesz a víruskópiaszám a torkában és az orrában, mint egy oltatlannak. A különbség az, hogy az oltással rendelkezők szervezetében rövidebb ideig vannak jelen a vírusok – ezen alapul az az eddig vizsgálatokkal nem igazolt hipotézis, hogy az oltás a vírus továbbadását is mérsékeli.”

(forrás: Dr. Oroszi Beatrix, a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjának
megbízott igazgatója, telex.hu, 2021. 11. 11.)

Nézzük, milyen adataink vannak tehát! Magyarországiak sajnos nincsenek – vagyis természetesen vannak, hisz vészhelyzetben ez kulcsfontosságú, csak tíz évig nem lesznek nyilvánosak, közölte Lakatos Tibor rendőr dandártábornok, az operatív törzs ügyeleti központjának vezetője januárban. Az angol hivatalos adatforrásokat azonban megtekinthetjük. Heti jelentéseket adnak ki, amikben összesítve mutatják be az előző 4 hét eredményeit.

(forrás: www.gov.uk. A diagram a “week 45” jelentés 18. és 21. oldalán található adatokat jeleníti meg. Az összes jelentés itt érhető el.)

A 2021-es őszi hullámcsúcs angol adatai alapján úgy tűnik, hogy az oltások nem segítettek minket a járvány megfékezésében. Sőt, rontottak a megfertőződések számain. Ez látszódik mind a konkrét esetszámokon, mind a korosztályonként vizsgált átoltottsághoz viszonyított STANDARDIZÁLT eredményeken is. (Az adott időszakban a lakosság 66,29 %-a volt teljesen oltott, és 27,06 %-a volt oltatlan.)

Milyen következtetést lehet levonni ebből?

1. Az oltatlanokat NE tekintsük felelősnek a járvány terjedéséért. Ha voltak is félelmeink velük kapcsolatban, elengedhetjük.
2. A cikk elején idézett intézkedéseknek úgy látszik NEM célja a járvány megállítása. A legkevésbé fertőzött embercsoportnak kell megfelelnie a legszigorúbb ellenőrzésnek. Ha ezt nem hangulatkeltésnek tekintjük, akkor a járvány megakadályozásától független nyomásgyakorlásnak tűnik. Ha ezt el is fogadjuk, tegyük világossá, hogy az intézkedéseknek nincs köze a fertőzöttséghez.
3. Az oltottakat se tegyük felelőssé a járvány terjedéséért. Ne essünk az elhamarkodott ítélkezés csapdájába. Ez csak néhány nagyon specifikus táblázat. A „megbetegedés” sokkal összetettebb dolog, semhogy csak az oltásra és korosztályra fókuszálva rájöjjünk a titkára.
4. Ugyanígy kell tennünk természetesen minden egyéb, az utunkba kerülő olyan „egyértelmű” grafikonnal is, amik az oltatlanok felelősségére utalnak. (Ezzel a témával, és azzal, hogy milyen szempontokra kell ügyelni az adatok értékelésekor, külön cikkben foglalkozunk.)

Miért pont ebből az időszakból mutatjuk be az adatokat?

Bármelyik beszámolót megtekinthetjük, nagyon hasonló eredményeket fogunk látni. 2022. januárjában is, még a háromszor oltottak estében is. (Az adott időszakban a lakosság 50,38 %-a kapott három oltást, és 22,95 %-a volt oltatlan.)

(forrás: www.gov.uk. A diagramok a “week 5” jelentés 43. és 47. oldalán található adatokat jeleníti meg. Az összes jelentés itt érhető el.)

A 2021. októberi adatok azért különösen érdekesek, mert egyrészt az angliai hullám csúcsával esnek egybe, tehát „lényeges” szakaszt ábrázolnak. Másrészt azért, mert ekkoriban lehetett először pontosabban leellenőrizni az oltások hatékonyságát: ekkorra elég sokan beoltották már magukat, és volt járványhullám is. Az is érdekes ebben az időszakban, hogy

Európában ilyenkor kezdtek el a kormányok egyre szigorúbb intézkedéseket hozni az oltatlanok ellen.

Az olaszok nem engedték tovább dolgozni és buszozni őket, a magyarok is korlátozni kezdték a munkához való jogokat, a görögök a 60 év felettieknek kötelezővé tették az oltásokat, az új osztrák kancellár nagy lendülettel kezdte megkeseríteni az oltatlanok életét, “szorosabb pórázra fogni” őket, és az új német kancellár bejelenti, hogy a kötelező oltást 2022 elején tervezi bevezetni, “az oltatlanok társadalmi érintkezését korlátozzák, ami azt jelenti, hogy (hacsak nem épp most gyógyultak ki a covidból) csak a létfontosságú üzleteket és eseményeket látogathatják. A kulturális és szabadidős létesítményeket csak az oltottak látogathatják.”, stb. Ezek az intézkedések mind az “oltatlanok egyértelmű közveszélyességét”, a “járvány terjedésében szinte kizárólagos felelősségét” sugallják. 

A fenti adatok szerint ez téves, de minimálisan is megkérdőjelezhető sugallat. Fontos társadalmi kérdéssé válik, hogy pontosan (tehát egészen pontosan) milyen indokkal kezdtünk hozzá a kemény kényszerítésekhez? Úgy tűnik a kórházak leterhelésénél kell keresnünk az oltatlanok „bűnét”, és csakis ott. (Ezzel a témával külön cikkben foglalkozunk.) De jogosan zártuk ki őket a közösségi terekből? Én például oltatlanként el tudtam fogadni, hogy személyes döntésem veszélyeztetheti a közösséget, tehát rendben van: nem mehetek koncertre, vagy a barátom esküvőjére Bécsbe, nem mehetünk a családdal nyaralni a tengerre, stb. De ha kiderül, hogy a nálam “veszélyesebb” egyének meg vígan élvezhették az utazgatás és szórakozás “privilégiumát”, akkor azt kell mondjam: ebből tanulnunk kell, és itt társadalmilag elkövettünk egy komoly hibát a járványkezelés során. Ha kiderül, hogy nem volt elegendő indok az oltatlanok diszkriminálására, vissza tudunk-e erre őszintén tekinteni, hogy legközelebb, hasonló helyzetben figyelmesebbek legyünk?

* 2022. 03. 07. * szerző: MJB *

Ez a cikk a 4. hullám (2021. ősz) hozzáférhető adatain keresztül fogja vizsgálni az oltatlanok felelősségét a kórházak leterhelésében.

(ELŐZETES: a rendelkezésre álló adatok alapján nem terhelték túl, tehát társadalmi szinten minden „oltási kedv növelő” kényszerítés túlzott óvatosság volt, fenntartásuk szükségtelen és aránytalan.)

KÉP: A magyarországi járványgörbe. Fertőzés esetszámok. (forrás: ourworldindata.org)

A 4. és 5. hullám kulcsfontosságú a vakcinahatékonyság megismerésében: nagyszámú oltott és oltatlan adatait hasonlíthatjuk össze. Ez a legbiztosabb módszer. Elképzelhető, hogy majd, a következő hullám során az oltási kötelezettségek hangulata elterjed (pl. Ausztriából), és akkor ez a módszer megszűnik, nem lesz ugyanis „oltatlan kontrollcsoport”. Becsüljük meg tehát ezen időszak adatait.

Magyarországon a „Koronavírus-járvány Elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzs” vezetője szolgáltatott a teljes 4. hullámról adatokat, a 2021. szeptember 7. és 2022. január 3. közötti négy hónapnyi időszakról. (Hogy Dr. Kásler egyperces januári beszámolója mennyiben tekinthető hasznosnak, azzal külön cikkben foglalkozunk.) Nézzük meg, hogy mi az amit megsejthetünk belőlük, az oltatlan betegek felelősségét érintően: túlterhelték a kórházakat?

A táblázatban az intenzíven kezelt Covid19 betegekkel foglalkozunk. Ezen viszonylag jól mérhető az egészségügy leterheltsége, ősszel több ország is az intenzív osztályok telítettségi állapotához kötötte például a korlátozások ki- és bevezetését.

• Magyarországon a szabad intenzív kapacitás 900 férőhelyet jelent. Számoljunk ezzel, ne pedig a vészhelyzeti óvatosságból 1.300-ra bővített mennyiséggel. Ez jobb módszer, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy az oltatlanok túlterhelték-e a rendszert.
• A Covid19 betegek intenzíven töltött átlagos ideje valószínűleg 5 nap alatt van, de számoljunk 10-zel. Ez azt jelenti, hogy teljes kihasználtság esetén 30 nap alatt (900 * 3 = ) 2.700 beteg felvételét viseli el az egészségügyi rendszer. Az őszi hullám négy hónapja alatt pedig (2.700 * 4 = ) 10.800-ét.
• A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a négy hónap alatt az intenzívre került 1.850 főnyi ápolt

nem terhelte túl az egészségügyet, akár oltott volt, akár nem.

Még az sem terhelte volna túl, ha csak a hullámcsúcs egy hónapja alatt lett volna ennyi beteg.

Nem bagatellizálni akarom a nehézségeket, amiken a betegek, a hozzátartozók, az egészségügyi dolgozók átmentek, sejthetjük mennyire megpróbáltató lehetett volna akár csak az 50 %-os kihasználtság is. De ebben a kérdésben nagyon tisztán kell látnunk, mert az oltatlanok megkülönböztetése mind a mai napig ezen okból áll fent, emiatt rúgtunk ki például embereket a munkahelyükről, pedig a fenti adatok szerint a Covid19 betegek közel sem terhelték túl az egészségügyi rendszert. (Bizonyos, hogy a fenti számok közelítőek, és inkább csak léptéket mutatnak, figyelmeztetésül szolgálnak: messze nem egyértelmű, hogy az oltatlanok megkülönböztetése indokolt volt. Nem úgy tűnik, hogy szükséges-arányos intézkedéseket hoztunk a járványhelyzetben.)

Dr. Kásler adatainak kiértékelése meg szokott állni a táblázatunk 3. soránál, ami szerint az oltatlanok kb. négyszer (3,89-szer) nagyobb veszélyt jelentenek az egészségügyre, mint az oltottak. De ha továbbmegyünk, akkor láthatjuk a táblázatunk 4. sorában, hogy ugyanezen adatok kicsit mást is tudnak jelenteni.

• Láthatjuk, hogy az oltott lakosság egy része az intenzívre került (555 fő, az oltottak 0,0091 %-a). Azaz látható, hogy az oltatlan lakosságnak is egy hasonló hányada

így is úgy is kórházba került volna, akár kap vakcinát, akár nem.

• Az oltatlanok által „felelőtlenül okozott terhelési kár” tehát csakis az ezen túlmenő számokban keresendő. Ez a szám az oltatlan lakosság (3.649.040 fő) kb. 0,0264 %-a (0,0355 – 0,0091). Azaz 962 fő. Ez az a körülbelüli mennyiség, amivel az oltatlanok „többlet-terhelik” az egészségügyet, ezt lehetne talán elkerülni, ha mindenkit köteleznének az oltásra.
• Az összes intenzíven kezelt Covid19 betegnek (1.850 fő) a 962 fő az 52,00 %-a. Ha Dr. Káslerhez hasonlóan kerekíteni kezdünk, akkor mondhatjuk így is: a lakosság oltatlan 40 %-a felel az 50 %-nyi intenzíven kezelt beteg miatt. Azért ez egészen máshogy hangzik, mint a 70 %-nyi oltatlan beteg.

A táblázatunk 5. sorával, a „18-65 év közötti oltatlanok többletterhelésé”-vel külön cikkben foglalkozunk.

Hogy árnyaljuk a képet, megmutatjuk, hogy Angliában milyen arányban kerültek ősszel (2021. okt. 4. és 31. között), a hullámcsúcs egy hónapja alatt a kórházba „sürgősségi ellátásra” az oltottak és oltatlanok, konkrét számukat és a lakossághoz viszonyított arányukat is. Ez egy újabb adalék, ami talán segít bennünket abban, hogy ne fekete-fehéren tekintsünk az oltások hatékonyságára, és lássuk a sok bizonytalanságot, ami a kérdést övezi.

(forrás: ourworldindata.org, gov.uk)

Végezetül néhány kérdésfelvetés, amiken el kell gondolkodnunk (nekem is):

• A magyar adatoknál 3,89-szeres oltáshatékonyságot láttunk. Ugyanezen adatok Angliában 0,93-szoros szorzót mutatnak, azaz hogy az oltások rontanak a kórházba kerülési számokon. A kérdés, hogy mindkét adatot tudjuk-e ugyanúgy kezelni érzelmileg. Ez egy „objektivitási gyakorlat”. Rá merünk tekinteni mindkét adatra, vagy csak amelyik a nézetünket támogatja?
• Büntethetünk-e egy embercsoportot kollektíven, ha tudjuk jól, hogy 99,7 %-uk bizonyosan ártalmatlan. (Ők nem terhelik az intenzív osztályokat, de még csak kórházba se kerülnek.)
• Mondhatjuk azt is: nem sorsdöntő, hogy a járvány túlterhelte-e az egészségügyet vagy sem. De ha nem a károk konkrét léptékét nézzük, hanem pusztán azt, hogy egyik csoport hányszoros veszélyt jelent a másikhoz képest, akkor ez precedensként milyen társadalmi folyamatokat indít be? Hányszor veszélyesebb kocsival közlekedni, mint biciklivel vagy tömegközlekedéssel? Ki kerül könnyebben intenzívre, a hegymászó vagy a számítógépes játékot játszó embertársunk? A vegánok vagy a húsimádók terhelik jobban az egészségügyet? És akkor természetesen: egy „vegán oltatlan kocsis”, vagy egy „húsimádó buszozó hegymászó”-e a „veszélyesebb a kórházaink leterhelésében”? Szeretnénk-e az ebből következő pontrendszert életünk részévé tenni? És ehhez kötni, hogy ki élhet az alapjogaival és ki nem?