* 2022. 02. 03. * Szerző: PG *
Jelenleg az ország jelentős része nincsen beoltva. Az oltatlanok súlyosan diszkrimináló intézkedéseknek vannak kitéve az élet minden területén, sokan éppen elveszítették a munkahelyüket, és annak a lehetőségét, hogy a szakmájukban máshol elhelyezkedjenek. Az oltatlanság nem egyenlő az oltásellenességgel és az ezzel kapcsolatos konteók terjesztésével. Szeretném kezdeményezni a súlyos társadalmi problémát mélyebben, átfogóbban és empatikusabban bemutató cikkek megjelenését, mely egyúttal a jelenleg teljesen hiányzó párbeszéd alapjául szolgálhatna.
Jelenleg sok munkahely fizetés nélküli szabadsággal, majd kirúgással szankcionálja az oltás felvételének elmulasztását, mely alól felmentést a betegségen való átesettségből származó, akár antitest- vagy memóriasejt-vizsgálattal alátámasztott védettség sem ad. A rendelkezés mellé nem került részletes indoklás sem a törvényhozó, sem a munkáltató részéről annak ellenére, hogy az Alaptörvény az “alapvető jogok felfüggesztését, továbbá szükséges-arányos mértéken túli korlátozását még különleges jogrendben sem engedi meg”. A rendelet szövege szerint “az állampolgárok egészségének és életének megóvása és a közfeladatok akadálytalan ellátása érdekében köteles” a munkavállaló az oltást felvenni, de sehol nincsen indokolva, hogy az intézkedés pontosan milyen módon és milyen mértékben segíti elő a megfogalmazott cél elérését. Emberek tömegei, köztük az eleve túlterhelt egészségügy dolgozói és tanárok kerülnek kirúgásra a rendelet értelmében fél mondatos indoklás alapján.
Indoklás hiányában persze vitába szállni sem könnyű ezzel. Akik eddig nem vették fel az oltást, azokban alighanem valamilyen ellenérzés, bizalmatlanság alakult ki, ha nem is határozottan megfogalmazott. Ha más nem, a kaotikus, sokszor politikai érdekekkel átszőtt járványkezelés érthetővé teszi ezt a bizalmatlanságot. A bizalmatlanok egy része a konteók felé fordult, mások nem – hasonlóan, ahogy az oltást felvevők között is vannak, akik meggyőződésből választották azt, és vannak, akik csak szerettek volna szabadon utazni. Az oltatlanok tömege egy széles népréteg, mindenféle emberekkel. Az ő homályos indokokon alapuló megbélyegzésük a társadalmunk súlyos válsága, mely mindenkit érint, nem csak az oltatlanokat.
Oltatlanként nem feladatom és nem is célom az oltás ellen ágálni. A rendelkezésnek kellett volna megfogalmaznia a pontos indoklást, amivel esetleg vitába szállhatok. Nem az én feladatom kitalálni, mire gondolt a félmondat szerzője, és mire gondolnak azok, egyet értenek vele. Viszont sajnálatos módon azt tapasztalom, hogy a környezetemben élők is nehezen fogadják el az embertömegeket érintő súlyos diszkrimináció fennállását anélkül, hogy magáról az oltásról beszélnénk. Egy ilyen vitában azt kellene voltaképpen igazolnom, hogy az oltatlanok kirúgása az állampolgárok egészségének és életének megóvása valamint a közfeladatok zavartalan ellátása érdekében nem indokolt. Ezt természetesen szívesen megteszem, de mindenekelőtt a kérdés jellegére szeretnék rávilágítani: nem arról van szó, hogy mi a baj az oltással, vagy hogy hiszünk-e benne, és nem is arról, hogy inkább jó vagy inkább nem. A kérdés pontos tisztázása nélkül minden válasz félremegy. Az igazi válaszok sokkal összetettebbek, mint egy-egy közszájon forgó konteó ismertetése.
Mindeközben a társadalomban egyre durvább méreteket ölt az oltatlanok diszkriminálása. A francia elnök azzal kampányol, hogy jól megszivatja őket. Megkérdezzük, hogy miért? Valóban ezt kívánja a francia lakosság? Mi az indokuk, valóban az oltatlanok szivatása a járvány megfékezésének kulcsa?
