* 2022. 03. 07. * szerző: MJB *
(ELŐZETES: főleg egy rejtélyes módszerrel fogunk ebben a cikkben foglalkozni, a STANDARDIZÁLÁSSAL, ami egyszerre bizonyítja, hogy a vakcinák hatékonyak, és azt is, hogy az átoltottság növelése 70-ről 100 %-ra még akár veszélyes is lehet.)
Az oltáshatékonyság bemutatására a laikus lakosság három fő módszert ismert meg az elmúlt egy év során. Az „ellenanyag mérések”-ről kiderült utólag, hogy „haszontalanok”: nem tudjuk belőlük megjósolni a megbetegedés esélyeit. A „klinikai tesztek” esetében a gyógyszergyártó cégek a saját terméküket néhány ezer főn vizsgálták, ezek már nem csak elméletiek és ugyan nem teljesen elfogulatlanok, de legalább kisléptékű gyakorlati eredmények. A legbiztosabb módszerünk a harmadik, az oltások széleskörű elterjedése utáni visszatekintő „tapasztalati eredményelemzések”. Ez hasonló a „klinikai tesztekhez”, csak sokkal nagyobb léptékű, pontosabb módszer. Ezért is használják napjainkban főleg a „tapasztalati eredményeket” a vakcinahatékonyság bemutatásakor. Ez a cikk ennek a módjaival fog foglalkozni.
A SCREENING módszer
A legegyszerűbb mód a tapasztalatok kielemzése során a SCREENING. Ez a tulajdonképpeni válasz arra a kérdésre, hogy „akkor most több oltatlan hal meg, mint oltott vagy sem?” Ezt úgy kapjuk meg, ha a „lakosság átoltottságát” összehasonlítjuk az „áldozatok átoltottságával”. Ha elsőre bonyolultnak is tűnik, ez egy elég egyszerű módszer, nézzük meg egy ábrán, ahol feltételezzük, hogy a lakosság 60 %-a oltott, 40 %-a meg nem.
Bár ez a módszer a WHO által is elfogadott, itthon is méltatott, mégsem találkozunk nagyon ezekkel az eredményekkel ma. Magyarországon például nem nyilvánosak, kivéve, ha valamilyen területen az oltáshatékonyságot sejtetik. Ennek a titkolózásnak az okát nem tudjuk, de tekintve a kormányok oltást támogató politikáját, elképzelhető, hogy a SCREENING módszer szerint a vakcinák nem túl hatékonyak. Ha megnézzük az elmúlt fél év angol adatait, akkor ez már több is lesz, mint kósza képzelgés:
(forrás: www.gov.uk. A diagramok 5 hónap SCREENING eredményeit mutatják be. Ezek szerint több oltott hal meg, mint oltatlan, azaz az oltások nem hatékonyak. Különösen igaz ez a 2022-es adatokra: akkorra a veszélyeztetett, 65 év feletti korosztály kb. 90%-a is megkapta a 3. oltását.)
Mivel a kutatók azt feltételezték, hogy a vakcinák ettől azért még hatékonyak, ezért elkezdték máshogy vizsgálni az elmúlt év tapasztalati eredményeit. Ekkor jött képbe a STANDARDIZÁLÁS. Ezek az eredmények már rendre arra jutnak, hogy az oltás nagyon is hatékony. Ezek az eredmények nyilvánosak, és ezekkel szoktunk is a hírekben találkozni.
De mi ez a STANDARDIZÁLÁS? Mik az előnyei és mik a hátrányai? Miért jut más eredményre, mint a SCREENING? Melyik igaz a kettőből?
A STANDARDIZÁLÁS módszere
A STANDARDIZÁLÁS során kiválasztunk egy szempontot, ami szerint csoportosítjuk a lakosságot, aztán ezeken a csoportokon belül hasonlítjuk össze a lakosság és az áldozatok átoltottságát. Pont úgy, ahogy a fent ismertetett SCREENING módszernél tettük, csak részenként.
Ma a vakcinahatékonyság kapcsán szinte kizárólag KOR-STANDARDIZÁLT eredményekkel találkozunk. Azaz a kiválasztott szempont az „életkor”: a lakosságot felosztjuk korosztályonként, és azon belül vizsgáljuk egyesével az átoltottságot. Ez így néz ki:
(A diagram a decemberi angol standardizált adatokat mutatja be, korosztályokra bontva. A cikk további részében ezekre az adatokra fogunk néha visszahivatkozni. Forrás: gov.uk, 42. oldal.)
Ezek a számok 4-5-szörös vakcinahatékonyságot mutatnak, és eléggé meggyőzőek. A kérdés az: megállhatunk itt az adatok kielemzésénél? Végre megvan a válasz?
Sajnos nem, nem állhatunk meg.
A STANDARDIZÁLT eredményeket nem tekinthetjük általános érvényűnek.
1.
Az „Egyesült Királyság Egészségbiztonsági Ügynöksége” (UKHSA) is beismeri: még rengeteg szempontot figyelembe kell venni, mielőtt következtetéseket vonunk le a KOR-STANDARDIZÁLT eredményekből.
Sajnos ezt az angol kutatók csak akkor látják szükségesnek kiemelni, amikor nemcsak a SCREENING, de a STANDARDIZÁLÁS is arra jut, hogy a vakcinák nem hatékonyak: az oltottak pl. 2-3-szor jobban fertőződnek meg, mint az oltatlanok (Ez nem elírás, és külön cikkben foglalkozunk a témával). Ezen a területen nem is tekintik mérvadónak a STANDARDIZÁLÁS eredményeit.
Az áldozatok KOR-STANDARDIZÁLT eredményeinél is lehetnénk óvatosabbak a kinyilatkoztatásokkal. Hogy csak egy szempontot említsünk: nem tudjuk hányan hunytak el Covid19 miatt, és hányan Covid19-cel. (Magyarországon, mint az Egyesült Királyságban, „tesztalapú rendszer” van: mindenki automatikusan Covid19 áldozatnak számít, akinek 60 napon belül volt pozitív tesztje.)
2.
Az „életkor” csak az egyik tényező, ami befolyásolja a megbetegedést. Ott vannak még a korábbi / meglévő betegségek, életmód, táplálkozásbeli különbségek, vagy az izgalmasan tág „pszichikai állapot” területe, stb. A különböző tényezőkre mind STANDARDIZÁLNUNK kéne, és a részeredményekből aztán valóban közelebb juthatunk a válaszhoz. A vakcinák hatékonyak? Ha igen, vajon kinél mennyire? És ne felejtsük el, hogy a „kinél” szó nem csak egy „életkort” takar.
Hogy csak egyet említsek: Magyarországon pl. az áldozatok harmada cukorbeteg volt, a lakosságot feloszthatnánk ezen nézőpont szerint is a STANDARDIZÁLÁSHOZ.
3.
A STANDARDIZÁLÁS egy hasznos eszköz, de nem érvényteleníti a SCREENING módszert. Itthon is használjuk, legutóbb januárban Dr. Kásler a SCREENING módszerrel mutatta be a kórházak leterheltségét (ezzel külön cikkben foglalkozunk). Sajnos az a tapasztalat, hogy a „részletekbe menő igényesség” ott áll meg a kutatókban, ahol éppen bizonyítva van az oltáshatékonyság:
pl.: Dr. Kásler januári adataira tekintve vajon kiben merült fel, hogy „ezt még STANDARDIZÁLNI is kéne talán”. Úgy tűnik hogy senkiben, és ez részrehajló szemléletet tükröz – csökkenti a „tudományba vetett hitet”.
4.
Ha elfogulatlanul kívánunk a A KOR-STANDARDIZÁLT eredményekből tanulságokat levonni, akkor paradox módon erre kell jutnunk belőle:
Az oltottak 4-5-ször jobban védettek ÉS MÉGIS: felesleges kikényszeríteni az oltottság növelését.
Ez abból a tulajdonságából fakad a Covid19 betegségnek, hogy főleg az öregebb korosztályokat veszélyezteti, az áldozatok döntő többsége idős, nekik pedig (az angol példánál) 90 % feletti az átoltottságuk.
A 80 felettiek a lakosság 5 %-át fedik le, mégis, az áldozatok több mint 54 %-a ebből a korosztályból kerül ki. Az 50 felettiek a lakosság 38 %-át fedik le, mégis, az áldozatoknak több mint 90 %-a ebből a korosztályból kerül ki.
A betegségnek tehát van „veszélyeztetett korosztály”-a, ráadásul a lakosság kisebbsége. Ezt mondjuk tudtuk eddig is, de ezekből érthető meg a KOR-STANDARDIZÁLT eredmények azon furcsasága,
hogy egy 49 éves oltatlan (100.000 főre vetített halálozás: 4,7) kevésbé veszélyeztetett, mint egy 60 éves oltott (100.000 főre vetített halálozás: 6,2).
Látnunk kell, hogy a „fiatalabb” korosztályoknak elenyésző a hatása az áldozatok számára, viszont mivel a népesség többségét képviselik, hangsúlyosan beleszólnak a teljes lakosság átoltottsági számaiba. Ezért tér el annyira egymástól a SCREENING és a STANDARDIZÁLT eredmény. Ha a valósághoz közelítő képet akarunk kapni arról, hogy az oltások mennyire működnek, elegendő lenne csupán az idős korosztályok átoltottságát összehasonlítani az áldozatok átoltottságával. Ezek alapján arra jutunk, hogy a vakcinák működnek.
De nem állhatunk meg itt se a következtetésekkel.
A „fiatalabb” korosztályok beoltása, és az ezzel járó kényszerítések alig módosítanának az elhunytak mennyiségén, viszont könnyen lehet, hogy az intézkedéseknek több lenne a kára mint a haszna. Például nagy tömegekről beszélünk, ezért itt már komoly tényezővé válhat az oltásokkal járó rizikó is.
Angliában kb. 85 millió oltásról beszélünk. (A lakosság 50 év alatti része kb. 42,5 millió ember, ez a teljes lakosság 62 %-a. A teljes védettséghez két dózis kell.) Ennél a mennyiségű oltásnál kb. 1.300 oltás áldozattal lehet számolni, azért, hogy megmentsünk kb. 1.800 Covid19 áldozatot. (139,5 millió dózisnál az oltásáldozatok száma 2.040, hogy ez alul- vagy túlbecsült-e, azzal külön cikkben foglalkozunk. A Covid19 áldozatoknál átlagolt, standardizált, 100.000 főre eső 1,4 (1,725-0,4~1,4) áldozattal számoltam, három hónapon át.)
A számok körülbelüliek, most csak egy szempontból fontosak: a „fiatalabb” korosztályok beoltásánál már egyáltalán nem egyértelmű az oltás biztonságossága. Ez egyben azt is jelenti: jelenlegi tudásunk szerint, és a KOR-STANDARDIZÁLT eredmények alapján a munkához vagy utazáshoz való jogot nem szabadna a beoltottsághoz kötnünk! A kötelező oltás társadalmi haszna ha létező is, de elenyésző. A mellette és ellene szóló érvek nem általánosíthatóak az egész lakosságra, ég és föld a különböző korosztályokban a vakcinák hatása és rizikója is.
Most, mikor éppen feloldanak szerte Európában minden korlátozást, azt hihetnénk, hogy felesleges már ezen rágódni. Magyarországon például „megszűnik minden olyan korlátozás, amely védettségi igazolványhoz kötötte egy szolgáltatás igénybevételét”. Ugyanakkor meg a „hatodik hullám veszélye miatt az egészségügyi veszélyhelyzetet azonban továbbra is fenntartja a kormány”, és:
„A védettségi igazolvány kiállítására, érvényességére vonatkozó szabályok nem változnak. Ennek oka, hogy azokat az uniós COVID-igazolványra vonatkozó szabályozással összhangban alakították ki, az EU-tagországok pedig továbbra is maguk döntik el, a COVID igazolványhoz kötik-e a belépést.”
(forrás: 24.hu)
Sajnos az EU is éppen 2023. június 30-ig akarja meghosszabbítani az uniós digitális Covid19 igazolvány létjogosultságát. „A szabad mozgás megkönnyítése érdekében”… (Április 8.-ig lehet róla véleményt mondani.) Nagyon fontos, hogy képbe kerüljünk: vajon pontosan mennyi a haszna van az „oltási igazolások”-nak? És ne felejtsük el, ez egy nagyon drasztikus rendszer. Elképzelhető az a helyzet, ami esetleg indokolhatja az alapjogok ilyen nyirbálását, de attól még nevezzük annak ami: az uniós digitális igazolvány eszköze nem könnyíti, hanem korlátozza a szabad mozgást. Ez a fő járványügyi célja az uniós digitális Covid19 igazolványnak: ne terjedjen a betegség. Eléri vajon?
